Jóga

Jóga (régen: yoga), szanszkritul: योग, a keleti bölcselet egy formája, ami Indiában fejlődött ki a hinduizmus és a buddhizmus kulturális közegében.

A jóga művelője a jógi (szanszkritül a férfi jógikat joginnak, a női jógikat pedig jogininek is nevezik).

A jóga célja a testi és a szellemi erők felébresztése. Eszerint alapvetően kétféle jógát különböztetünk meg: testi és szellemi jógát.

A jógának több változata ismert, amelyeket a különböző személyiségtípusokhoz fejlesztettek ki. Indián kívül először a hatha jóga vált népszerűvé a 20. századi nyugati világban, ma már azonban Európában is szinte minden ága elérhető jógaközpontok által.

A jóga gyakorlatai és célja

A modern jóga gyakran tartalmaz a hinduizmusból származó tradicionális elemeket, mint például az erkölcsi és etikai alapelveket, a test megerősítésére és jó állapotának megőrzésére szolgáló pózokat (az úgynevezett ászanákat vagy más néven tartásokat), a spirituálisfilozófiát a guru által történő útmutatást, a mantrák (szent szótagok) ismételgetését, a légzés szabályozását és az elme meditációval történő elcsendesítését. Ezeket az elemeket általában adaptálják a nem hindu jógik számára.

A jóga mindennapos gyakorlása önmagában is hasznos. Javítja az egészséget, jó közérzetet teremt, mentális megtisztulást hoz és az életminőség javulását eredményezi. A jóga szakértője megtapasztalhatja a számádhit, az elmélyült meditációt, amely eksztatikus élménnyel jár.

A jóga céljait a különböző tradíciók értelmében többféleképpen magyarázzák. A teista hinduizmusban a jóga az az eszköz, amellyel az ember közelebb kerülhet istenhez, és amely hozzásegítheti őt az istennel való egyesüléshez. A buddhizmus, amely nem tartja lényegesnek a teremtő istenben történő hitet, a jógában látja az utat a bölcsesség, a könyörületesség és a megértés felé. A nyugati kultúrák, amelyek nagyobb hangsúlyt fektetnek az individualizmusra, a jógát az önismeret fejlesztésére és a különböző életszemléletek egyesítésére használják. A hindu jógában az önfelismerést és a megvilágosodást hasonlóan értelmezik, úgy tartják a jóga gyakorlása által feltárul az én isteni természete.

A jóga végső célja a megszabadulás (móksa) elérése, amely által a lélek kikerül a születés és a halál körforgásából (szamszara). A jóga által uralható a test, az elme, továbbá az érzelmek és a vágyak. Fokozatosan vezet el a lét igazi természetének megismeréséhez. A jógi akkor éri el a megvilágosodást, amikor tudata megszűnik és megtapasztalja az egyesülés örömét. Az egyesülés a védánta filozófia szerint történhet a egyéni lélekkel (Átmannal) vagy a mindenhatóval (Brahmannal), a teista hinduizmusban és a buddhizmus bizonyos formáiban pedig valamely istennel vagy istennővel. A megvilágosodás a korlátozott ego pusztulásához és az univerzum egységes természetének felismeréséhez vezet.

Habár az átlagember távol áll a megvilágosodástól, a jóga képes elvezetni a spirituális tudatossághoz, illetve a könyörületességhez és a megértéshez. A jóga ugyan erősen kötődik a hinduizmushoz, művelői mégsem tekintik vallásnak, és miközben tartalmaz olyan gyakorlatokat, amelyek a vallásos emberek számára hasznosak, alkalmazható azok számára is akik nem vallásosak.

Eredete

Az Indus-völgyi civilizáció romjai közül 6-7 ezer éves, meditáló jógikat ábrázoló képek kerültek elő. Több kutató az ősi Rig-Védában véli felfedezni a jóga eredetét, amit Kr. e. 1200 és 1500 között írtak. Az első írott emlék Patandzsáli (Patanjali), a Kr. e. 4. században élt indiai bölcs szútráiból maradt fenn, az összes többi jógakönyv tulajdonképpen erre alapozódik. A jóga elméletének és céljainak részletes kifejtése megtalálható az Upanisadokban, amely Kr. e. a 8. és 4. század között keletkezett. Ezt a művet Vedanta-nak is nevezik, mivel a Védák befejezésének, avagy konklúziójának is tekintik. Az Upanisadokban az isteneket kiengesztelő áldozat bemutatások és ceremóniák dominálnak az új felfogással szemben, amely szerint egy, az erkölcsi kultúrán, a tudat kontrollálásán és edzésén keresztül bemutatott belső áldozat által az ember eggyé válhat a Legfelsőbb Lénnyel (amelyre Brahmanként vagy Mahatmanként hivatkoznak).

A jóga szó értelmezése

A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből származik, melynek jelentése: összeköt, egyesít, igába fog. Az egyéni lélek (átma) és az univerzális lélek (paramátma) egyesítésére utal, de vonatkoztatható a test, a tudat és a lélek egyesítésére történő utalásként is.
A jóga változatossága

Hatha jóga egy hindu templomban

A jóga hosszú története folyamán számos iskola jött létre, új irányzatok alakultak ki és az irányzatok egyesülésére is sor került, de általánosságban minden változatra kijelenthető, hogy a megvilágosodás felé vezető utat keresi.

A jóga négy fő változata:

  • Bhakti jóga (az imádat és a odaadás jógája)
  • Karma jóga (az önzetlen munka jógája)
  • Dzsnyána jóga (a tudás és a józan ítélőképesség jógája)
  • Rádzsa jóga (nyolc ágra osztott képzési rendszer, amely kihangsúlyozza a meditációt).

Gyakorlataik átmenetet képeznek a vallás és a tudomány között. Jellemzőik nem feltétlenül zárják ki egymást (egy önzetlenül dolgozó személy járhatja a tudás és józan ítélőképesség útját).

Léteznek egyéb jógaváltozatok is, úgymint mantra jóga, kundalini jóga, Iyengar jóga, krija jóga, integrál jóga, nitja jóga, maha jóga, purna jóga, anahata jóga, tantra jóga, tibeti jóga stb. A rádzsa jógát („királyi jóga”) ashtanga jógának („nyolc ágú jóga”) is nevezik, amely nem összetévesztendő a Sri K. Pattabhi Jois által kifejlesztett ashtanga vinyásza jógával, amely a nyugati országokban gyakran önmagában gyakorolt hatha jóga egy változata.
A jóga és a vallás

A hindu-, buddhista-, szikh- és dzsain hagyományok szerint a jóga spirituális céljai elválaszthatatlanok a vallástól, amelyet egyben a jóga részének is tekintenek. Némelyik jógi ugyan finoman megkülönbözteti a vallást és a jógát, mivel az előbbi szorosabb kapcsolatban áll a kultúrával, az értékrenddel, a hittel és a szertartásokkal, míg az utóbbi inkább az önfelismerésre (a végső igazság megtapasztalására) fókuszál, lényegében a kettő kiegészíti egymást. Sri Ramakrishna úgy tartotta, hogy a vallás a olyan, mint egy magot körülvevő héj. Mindkettőre szükség van, „de ha valami el akar jutni a maghoz, annak el kell távolítania a gabona héját”.

A jóga némely változata gazdag ikonográfiával rendelkezik, míg más változatok inkább puritánok és egyszerűségre törekednek. A jóga hindu követői büszkék vallási hagyományaikra, miközben a nem hindu jógik szerint a jóga nyíltabban gyakorolható azok számára, akik nem követik a hindu vallást.

Habár a jóga gyökerei Indiába nyúlnak vissza, több modern jógi is (mint például Swami Vivekananda vagy Paramahansa Yogananda), nyugatra költözött, mert úgy látták hogy ott is van remény a hagyományok megőrzésére. A jóga kritikusai a nyugati jógát általában azzal a váddal illetik, hogy felhígult, leromlott, elvesztette a spirituális gyökereit (a populáris jóga ugyanis főként a fizikai gyakorlatokra koncentrál). Sok Indián kívül élő jógi szerint a jógát célszerű történelmi gyökerei és modern adaptációi szerint egyaránt definiálni.
Közös vonások

A jóga legtöbb változatának része a koncentráció (dhárana) és a meditáció (djána) gyakorlása. Patandzsáli szerint a dhárana „a tudat egyetlen pontra való rögzítése”. Az összpontosítás bármely érzékszervre vonatkozhat (például arra, hogyan áramlik át a levegő az orrlyukakon a légzés során). A koncentráció fenntartásával a jógi eljuthat a meditáció állapotáig, ahol a legbelső lénye feltárul. A meditálás gyakran jár a béke, a boldogság és az egység érzetével. A meditáció tárgya iskolánként eltérhet. Történhet a csakrákra, a szív középpontjára (anahata) a harmadik szemre (ajna), valamely istenségre, mint Krisna, vagy egy érzésre, mint például a béke. A nem dualista iskoláknál (mint az Advaita Vedanta) a meditáció tárgya lehet egy alak és tulajdonságok nélküli istenség (Nirguna Brahman). A buddhisták ehhez hasonlóan az ürességen meditálnak.

Az iskolák többségére jellemző a spirituális tanító (szanszkritül guru, tibetiül láma) megléte, aki némelyik iskolában fontosabb hittudósi, papi szerepet tölt be. A tanítvány (szádhaka, sisja vagy csela) a kezdetektől fogva a guru útmutatásait követi. A satgurukért (a valódi mesterekért avagy spirituális mesterekért) a tanítványok rajonganak. A hagyomány szerint a mester tudását a tanítvány örökli és adja tovább. Ezt a végtelen láncolatot guruparamparának nevezik.

A jóga hagyomány részben az elsajátított gyakorlatokban részben pedig a jóga technikáit és filozófiáját ismertető szövegekben rejlik, amelyeket számos guru ír, fordít és lát el magyarázó szövegekkel. A guruk néha egy ashramot vagy szerzetesrendet alapítanak, amely idővel tanítványokkal bővül, akik a gyakorlatok mellett elsajátítják a mantrákat, a spirituális énekeket és tanulmányozzák a szent szövegeket. Az egyes elemek fontossága iskoláról iskolára változik. A különbségek oka általában az, hogy az iskolák különböző igényű, hátterű, természetű diákokkal foglalkoznak. A jóga tradíció kedvelt téma a költészet, a zene, a tánc és más művészetek számára.

ÁHI jóga

„Egy tiszta csepp elég, hogy kristály lehessél!”

A jóga azt jelenti: egység, értelmezhetjük úgy is, hogy végtelen-végtelen egység. Ez a jóga egy életmódot ajánl a keresőnek, de nem merev szabályokkal. Olyan, mint a víz, alkalmazkodik mindenhez: lehet lágy, kemény, hideg, meleg, elkerülő, gyors, lehet pára. Ez is mutatja, hogy valójában nincsenek merev szabályok, csak útmutatás. Gyakorlati tapasztalaton alapszik Az alkalmazkodás, mint lehetőség egyénenként fennáll. Ezt a jógát, és ezeket, a gyakorlatokat akkor is nyugodtan végezheted, ha neked más elképzelésed, más elgondolásod, hited van. Nem számít, mert lehetsz keresztény, buddhista, vagy akár materialista, nyugodtan alkalmazhatod. Ez nem befolyásol téged gondolkodásodban és hitedben, mert az útmutatás mindenkori célja a megvilágosodás elérése. Amit gondolsz, az lesz. Gondolatainkkal formáljuk a világot. Az leszel, amit gondolsz magadról. És az vagy, amit gondolsz magadról. Ez a végtelen örök igazsága. Nem technikai vagy más jellegű tudomány, hanem az önismeret tudománya. A végtelen létezik és minden forma és formanélküliség megtalálható benne. Élő energiarészecskék kifejezhetetlen, megszámlálhatatlan, végtelen mennyisége, nem meghatározható valami. Idracsad

Hindu jóga

Bhagavad Gíta

A Bhagavad Gíta Mahabharata egy része. Visnu egy inkarnációjának, Krisnának a dialógusa Ardzsunával a nagy harcossal az élet nagy kérdéseiről. Az egyes fejezetek végén a Jóga szent könyveként hivatkozik önmagára. A jóga több változatát is ismerteti a különböző típusú emberek számára, betekintést nyújtva az egyes irányzatok filozófiai hátterébe is. A mű valószínüleg Kr. e. az 5. és a 2. század között íródott. Leegyszerüsíve, Krisna az alábbi irányzatokat tárgyalja benne:

(1) Karma jóga, a világban való cselekvés jógája.

(2) Dzsnyána jóga, a tudás és intellektuális megismerés jógája.

(3) Bhakti jóga, az Isten iránti odaadás jógája.

Patandzsáli

A klasszikusnak számító Jóga szútra című műve, amellett hogy gyakorlati útmutatóként szolgált a legtöbb jóga központ – ásram számára, a jógát a hat hindu ortodox bölcseleti rendszer (az úgynevezett darsánák), közé emelte. A jóga darsána gyökerei a számkhjáig nyúlnak vissza, és idővel a buddhizmus is hatást gyakorolt rá. Átvette a számkhja filozófia ismeretelméletét, az egyéni lélek (Purusha) és a természet (Prakriti) fogalmát, de elvetette annak ateizmusát.

Patandzsali a Jóga szútrában a jóga céljaként említi meg a mentális folyamatok lecsendesítését (csitta-vritti-niródha), amely a tartós meditáció (djána) és annak elmélyülésével a megvilágosodás (számádhi) eléréséhez vezet. Ehhez be kell tartani a ajánlott hozzáállásokat (jama) és az ajánlásokat (nijama), amelyek szintén részei a nyolc tagból álló rendszernek. Patandzsáli jógáját rádzsa („királyi”) vagy ashtanga („nyolc ágú”) jógának is nevezik, megkülönböztetve ezzel az irányzatot a hatha jógától.

A nyolc ág:

(1) Jama (Az öt „ajánlott hozzáállás”): erőszakmentesség, igazmondás, nem-lopás, mértéktelenség kerülése, birtoklási vágy kerülése

(2) Nijama (Az öt „ajánlás”): tisztaság, elégedettség, aszkézis, önképzés, Isten iránti odaadás

(3) Ászana: Különféle testhelyzetek

(4) Pránájáma: A lélegzet, a prána irányítása.

(5) Pratjahara („Befelé tekintés”): melynek során a tudat, érzékek és az érzékelés tárgyai nem lépnek kapcsolatba egymással

(6) Dhárana („Koncentráció”): A figyelem egyetlen dologra való összpontosítása.

(7) Dhjána („Meditáció”) : a figyelem egy dolgon vagy folyamaton való tartása hosszú ideig

(8) Számádhi: Az Önvaló-val való egyévállás (az abszolút való megismerése)

Isten szerepe a jóga filozófiájában

Meditáló Sívát ábrázoló szobor Bangalore-ban

A jóga filozófia Patanydzsali tolmácsolásában teisztikus. Istent – Isvarát a „Jóga szutra” krija jógáról szóló részében valamint az Isvara pranidhana definíiójában említi. M. Eliade felületesnek nevezi Patanydzsali teológiáját, de az amit Patanydzsali említ, az elég ahhoz, hogy transzcendentális tapasztalali viszonyba kerülhessönk Istennel. Ha azt nézzük mit szólnak az Upanisadok a jógáról, látjuk, hogy az Isten (Ishvara) léte alaptételként jelenik meg.

  • Bizonyítéknak tekinthetők a Védák és a hozzájuk kapcsolódó Upanisadok, amelyek írnak Istenről.
  • Emlíhető a folyamatosság elve: az emberek és egyéb dolgok változásai, eltérései korábbi állapotuktól. Némelyik ember esztelen, némelyik pedig bölcs. Lennie kell valakinek, aki a legmagasabb szintű tudással rendelkezik – egy mindentudónak, aki isten.
  • Emlíhető a kozmikus fejlődés, amely az univerzum kialakulásához vezetett. Ennek oka a lélek (purusha) és a természet (prakrti) kapcsolata. A purusha állandó, a prakriti pedig öntudatlan. A későbbi filozófiákban mengelenik az a model is, hogy a két dolog között nem teremthet kapcsolatot senki, Isten kivételével, aki mindentudó lényként képes erre is.
  • Az Ísvara pranidhánát lehet úgy is értlemezni, hogy az istenségre történő meditáció egy hatásos módja a megszabadulás elérésének. A tapasztalat (pl. Sri Rámakrishna tapasztalata) azt mutatja, hogy ha Istenre irányíjuk meditációnkat, és ez segíti a megszabadulást, valamint ha ez meg is történik, akkor a meditáció tárgyának léteznie kell.

A számkhja filozófia szerint Ishvara a purusha egy különleges formája, aki a szomorúság és a karma törvényein kívül létezik. Ő egyetlen, tökéletes, végtelen, mindentudó, mindenütt jelenlevő, mindenható és örök. Nem jellemezhető a számkhja tudatállapotaival, a tamasszal (passzivitás, tompultság), a szattvával (tisztaság) és a radzsasszal (aktivitás, izgatottság). Különbözik a megszabadult lelkektől is, mert Ishvara sosem volt rabul ejtve a syámkhja filozófia által defineált látszatvilág körforgásában.

A jóga rendszere talán a legelső filozófia a világon, amely a monoteizmust bizonyító tapasztalathoz vezeti az embert. Ishvarát egyedülállónak és különlegesnek tartja. Van olyan nézet, hogz az Ísvara a Teremtő, van olyan nézet, hogy az Ísvara az Úr. Patanydzsali ezt nem részletezi, a meditációs tréningre helyezi a hangsúlyt.
Hatha jóga

A 20. század folyamán a jógát gyakran azonosították a hatha jóga testgyakorlataival (az ászanákkal), A hatha jóga Indián kívül és a tradicionális, jógát is gyakorló vallási közösségekben vált népszerűvé. Gyakorlatait néha spirituális környezetükből kiragadva, világi módon mutatják be.

A tradicionális hatha jóga egy teljes rendszer, amelynek a testgyakorlatok („tisztító eljárások”, testtartások és légzőgyakorlatok) mellett része a mentális tréning, tehát a meditáció különböző fokai is. Jóval több, mint testkultúra, aminek a nyugati világban leggyakrabban tekintik. A hatha jóga legfőbb ismertetője a Swami Svatmarama által a 15. században írt Hatha Yoga Pradipika („A hatha jóga lámpása”), valamit Rsi Gheranda „Gheranda szanhita”-ja volt. De az ősi hathajóga iskola alapítója, Górakhnáth „Góraksasátakam” műve is fontos része a hatha jóga irodalmi hagyományának.

A hatha jógát arra fejlesztették ki, hogy felkészítsék vele a tanítványokat a rádzsa jóga gyakorlására. Ugyanakkot magában foglalja majd az egész rádzsa jóga „tananyagát”. Ennek ellenére nyugaton nem a megvilágosodás elérése érdekében, hanem pusztán testi egészségmegőrzési célból gyakorolják a belőle kiszaktott testgyakorlási részeket.
Natja jóga

A natja (tánc) jóga legelső ismertetőjét Bharata Muni jegyezte le. Egy fontos jóga irányzat közé tartozik. Leginkább a középkori hindu vallási ünnepeken volt szerepe, ahol a táncosnők (devadasik) rituális táncot mutattak be. Az ortodox iskolákban még ma is tanítják.
Buddhista jóga

A tibeti iskolákban tanított jóga eltér a Patandzsáli vagy a Gita által bemutatott változattól. Öt gyakorlatot (melyeket rítusoknak neveznek) kiemelten kezelnek benne. A guru jógában a spirituális vezető egyesíti a tudatát a tanítványáéval, mielőtt oktatni kezdené. A tantrikus hagyományok értelmében számos gyakorlatot tekintenek a jóga részének. A tantrikus jógának négy fő változata létezik.

A Trul Khor, azaz a hold és a nap prajna energiáinak egyesítése céljából 108-féle testgyakorlatot végeznek. A Dalai Láma nyári templomának falait több, különféle testgyakorlatokat végző ősi tibeti jógiról készült festmény díszíti.

A buddhizmus terjedése folytán, az olyan indiai jógik révén, mint Yogis Naropa, Tilopa, Marpa, Milarepa és Gampopa, a Kagyü iskola is eljutott Tibetbe. Az ősi tanítások a kagyü kolostorokban mesterről tanítványra szállnak át.

Keresztény jóga

A keresztények egy része adoptálta a jógát saját spirituális világához, mások viszont nem tudják sem elfogadni, sem elvetni. Habár elismerik a test- és légzőgyakorlatok egészségre gyakorolt kedvező hatását, a jóga fő célját, az istennel való egyesülést ellentétesnek tartják a bibliai tanokkal.

Jóga és tantra

A jógát gyakran említik a tantrával összefüggésben. Bár felfedezhetők köztük nagyobb hasonlóságok elméleti, gyakorlati és fejlődéstörténeti szempontból egyaránt, mégis más tradíciókat követnek. Míg a jóga a tudat fogva tartójaként tekint a testre, addig a tantra inkább annak megismerésére törekszik. Indiában a tantrához gyakran negatív dolgokat (szexuális- és fekete mágiát) társítanak, habár legtöbb formája megfelel az erkölcsi normáknak. A nyugati világban általában a jógához hasonlóan a lényegét csak felszínesen ismerik. A Hatha Yoga Pradipika-t a tantrizmus bibliájának tekintik.

A tantra többnyire teista alapokkal rendelkezik, követői a passzív, férfi erőt képviselő Sívát (aki a legfőbb isten, Brahman megtestesülése) és hitvesét, az aktív, női erőt képviselő Saktit (más néven Ma Kálit, Durgát, vagy Parvatit) imádják. Céljuk Kundalini, a gerinc aljánál összetekeredve alvó spirituális energiából álló kígyó felébresztése, amely az ébredés után a gerincoszlopon elhelyezkedő csakrákon áthaladva egyesíti Sívát és Saktit. Az egyesülés állapota megfelel a jógából ismert számádhinak. Némelyik hindu guru át is vette ezt az eszmét.

A tantra nagy hangsúlyt fektet a mantrára (többnyire egy istenséghez szóló szanszkrit imádság), a jantrára (istenábrázolások komplex szimbólumok formájában), valamint a szertartásokra, amelyeknek az egyszerű murtitól (istenszobrok készítése), a rituális közösülésen át egészen a holttesten ülve végzett meditációig terjedően sokféle változata ismert. A szokatlannak és misztikusnak tűnő tantrikus szövegek (kaularvatantra, mahanirvana tantra) és tanítók (mint például Abhinava Gupta) mellett a jóga egyesített eszméi egyszerűnek tűnhetnek.

Nevezetes jógik

Sri Ramakrishna Paramahamsa (1836-1886)

Sok nevezetes személy gyakorolt nagy hatást a jógára és sokat tett azért, hogy világszerte ismertté váljon. Nyugaton az ötvenes években vált igazán népszerűvé a hatha jóga.

Talán a legjobb példák az évszázadokkal ezelőtt élt Nárada, a bhakti szútrák megalkotója, Shankaracharya, aki a létrehozta az advaita vedantát, amely a dzsnyána jóga alapja vagy maga Patandzsali a rádzsa jóga atyja.

Az 1800-as évek második felében az indiai jóga újraszületett Ramakrishna Paramahamsa munkássága nyomán. A Káli anya híveként és Advaita Vedanta mestereként ismert bhakti jógi azt hirdette, hogy minden vallás ugyanahhoz a célhoz vezet.

Sri Rámana Maharshi a dzsnyána jóga talán legjobban ismert alakja. Tiruvannamalaiban levő ásramban élte le élete legnayobb részét.

Sri Aurobindo, a neves indiai jógi, filozófus és szerző végezte el a jóga szent iratai, a Bhagavad Gíta és az Upanisadok új fordítását. Epikus költeménye a Savitri amellett, hogy a hindu jógairodalom gyöngyszeme, a valaha írt egyik leghosszabb angol nyelvű mű. Pondicherry-ben megalapította a Sri Aurobindo Ashramot, amelyben a négy fő jógairányzat (karma, dzsnyána, bhakti és rádzsa) egységesítésével megalkotott integrál jógát oktatta.

Más indiai jógik, többek között Swami Rama Tirtha és Swami Sivananda több, mint 300 könyvet írtak a jógáról és a spiritualizmusról.

A kashmiri irodista, Gopi Krishna, spirituális élményeiről szóló könyvével vált ismertté. A Kasmirui saivizmus két nemrég elhunyt nagy alakja Sri Rameshwar Jha és Swami Lakshman Joo Dev.

A huszadik század folyamán több jógi is nyugatra költözött és megismertette az ott élő embereket a jógával. Magyarországon Selvaraja Yesudian élt és tanított.

Ramakrishna tanítványa, Swami Vivekananda a mesterét, valamint a jógát ismertető művei mellett, India szabadságért folytatott küzdelme idején a hinduizmus újraélesztőjeként töltött be fontos szerepet. A Ramakrishna Mission világszerte történő alapításában is fontos szerepe volt.

Swami Sivananda (1887-1963) a Divine Life Society megalapítója volt. Élete nagy részét Indiában töltötte le. Többféle nézőpontból is írt könyveket a jógáról, a filozófiáról, a vallásról, a hinduizmusról, a spiritualizmusról, az etikáról, a higiéniáról és az egészségről. Világszerte a jóga úttörőként vált ismertté. Tanításai világosak, egyszerűek és pontosak voltak. Mottója: „Szolgálat. Szeretet. Adakozás. Meditálás. Megtisztulás. Felismerés.”

Paramahansa Yogananda (1893-1952), a krija jóga követője volt. A jógát összekötő kapocsnak tekintette a hinduizmus és a kereszténység között. Önéletrajza az egyik legsikeresebb jógáról szóló könyv lett.

Swami Vishnudevananda (1927-1993), Swami Sivananda taníványa, a hatha és rádzsa jóga művelője volt. Az International Sivananda Yoga Vedanta Centre alapítója. A „True World Order” alapítója.

A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada a bhakti jógát népszerűsítette. 1966-ban megalapította az International Society for Krishna Consciousnesst, azaz a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét, ismertebb nevén a Hare Krisna mozgalmat).

A transzcendentális meditációt a nemrég elhunyt Maharishi Mahesh Jógi dolgozta ki. A meditáció mantrás beavatással mőködik. Jelentős kutatási eredményeket értek el a meditáció hatását illetően az emberre.

Swami Rama (1925-1996) a Himálájai jóga hagyományt tette népszerüvé a világon. A „Himalayan Institute of Yoga Science and Philosophy” alapíója.

Yogiraj Gurunath Siddhanath, az 1980-as években kezdte oktatni a hamsza és a krija jóga himalájai változatait, az általa alapított Hamsa Yoga Sangh élén. Meglátása szerint az emberiség a tudatosság szintjén egységet alkot.

Mahamandaleshwar Sri Paramhans Swami MaheshwaranandaJi (1945- ) Indiából érkezett Európába 1972-ben, hogy a nyugati embereknek is átadja a jóga ősi, de ma is aktuális tanítását. Jógaiskolája a Jóga a mindennapi életben rendszer nevet viseli.

Paramahamsa Satyananda Saraswati (1923 – ) Swami Sivananda tanítványaként 12 évig guruja mellett élt Risikésben. Ezután megalapította a Bihar School of Yoga-t, a jóga gyakorlatok hatásait kutató Yoga Research Foundationt, jótékonysági szervezet Sivananda Math-t, és a jógikus irodalmat kiadó Yoga Publication Trust-ot India Bihar államában, Mungerben. Évtizedeken át terjesztette a jóga tanításait a világ minden részén. Jelenleg Rikhiában él, és Swami Sivananda szellemi örökségének egyik hiteles továbbvivője. Az általa létrehozott jóga rendszert világszerte Satyananda Yoga/Bihar Yoga néven ismerik. E tradíció jelenlegi spirituális vezetője Swami .

A szavita jóga egy újrafelfedezett jóga irányzat – inspirációját Shri Mahaszvi Tathátától vette. A klasszikus jóga ötvözete az élő, inspirált zenével. A zene mint a náda jóga része fontos szerepet kap a pránájámánál és meditációnál.

Sok Nyugati jógi is hozzájárut a jóga elterjedéséhez. A következő példák nem fedik a teljes spektrumot: Sir John Woodroffe, Ramacharaka, T. Bernard, E. Haich/Hajts, A. Van Lysebeth.

Ajánlott irodalom:

  • Kaczvinszky József: Kelet világossága (Nyíregyháza : Kötet Kiadó, 1994-1995, ISBN 963-8438-00-2)
  • Baktay Ervin: A diadalmas jóga (Szeged : Szukits Kvk., [1992], ISBN 963-8199-01-6)
  • Selva Raja Yesudian: Mi a yoga? (Budapest : Széchenyi, 1943)
  • Selva Raja Yesudian: Sport és jóga (Szeged : LAZI, 2002, ISBN 963-9416-15-0)
  • Weninger Antal: A keleti jóga (Budapest : Szerző, 1988, ISBN 963-500-874-0)
  • Dely Károly: Jóga (Budapest : Medicina, 1971)
  • Dr. Vígh Béla: Jóga és tudomány (Budapest : Gondolat, 1972)
  • Dr. Vígh Béla: „A jóga és az idegrendszer” (Budapest : Gondolat, 1979, 1985, ISBN 963-281-518-1)
  • Weninger Antal: Az idő partján (Budapest : Tankönyvkiadó, 1986, ISBN 963-17-9087-8)
  • Eliade, Mircea: A jóga: Halhatatlanság és szabadság (Budapest : Cartaphilus, 2005, ISBN 963-9303-94-1)
  • J. M. Déchanet: Keresztény jóga tíz leckében (Budapest : Sport, 1991.)
  • B. K. S. Iyengar: A jóga új megvilágításban (Budapest : Saxum, 2003, ISBN 963-9084-66-2)
  • B. K. S. Iyengar: A pránájáma új megvilágításban (Budapest : Filosz, 2005, ISBN 963-86577-7-4)
  • Patandzsali: A jóga vezérfonala (Pâtañjalayogasûtram), fordította Fórizs László (Budapest : Gaia, ISBN 963-202-274-2)
  • Swami Satyananda Saraswati: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha, Yoga Publication Trust, Munger, Bihar, India és Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, Budapest ISBN 963-219-027-0)
  • Timcsák G.M.: Jóga I és II., (Proszoft, Soltvadkert, 1994 ISBN 963-02-9944-50 963-02-9925-9)

Egyéb hivatkozások:

Minden ami JÓGA:

Gyakorlatok, tipusok : https://joga.lap.hu/